2015. november 5., csütörtök

A napraforgó naplója (termi órára)

Mikor elsőnek láttam a világot, jó magasról láttam. Szép kis veteményes volt alattam, sok madár támadt minket de engem nem kaptak be. Egyik nap kijött valami gazda és kirázott minket a földre és betemetett minket. Akkor hirtelen elsötétült minden. Nem láttam a társaim, azt hittem itt a vég. Nem is tudtam, hogy mennyi idő múlva fény ragyogott rám és az a fény nem más volt, mint a Nap. Megbabonázva néztem. Le sem tudtam venni a szemem róla, de sajnos néha nagy felhők takarták el előlem és hűvös csiklandozó esőt züdítottak rám és nőttem-nőttem. Majd nekem is kis magjaim lettek és ők is kipotyogtak mint én annak idején és onnan néztek föl rám. Megkönnyebbülten száradtam el annak rendje s módja szerint.